Henci hercegnő

A menhely egyik hátsó részén, az utolsó előtti kennelben lakott Hime. Mikor odaértünk szó szerint felmászott a rácson, az első mancsaival lógott rajta és próbálta túlharsogni a többi kutyust, annyira szerette volna, hogy észrevegyük. Így is lett, kiválasztott minket. Andrea kiengedte a kennelből, ugrabugrált ránk örömében, hihetetlen ragaszkodó volt az első másodperctől. Úgy tudjuk két gazdijelölt is visszalépett előttünk az örökbefogadásától, de mi biztosak voltunk benne, hogy második alkalommal hazavisszük. A családunk része lett, nagyon szeretjük, és bár az ugrabugrálásról még nem tudtuk teljesen leszoktatni, szépen fejlődik. A házőrzői feladatait komolyan veszi, a szomszédunk is megkedvelte :) Imád enni, csavarogni velünk és horkolni. Szépen alkalmazkodik a mindennapjainkhoz. Mi a Henci nevet adtuk neki, mint hercegnő, mert a Hime kicsit ridegnek hangzott, és az amúgy is csak ideiglenes név volt a telepen, hiszen korábban nem volt chipje. Örülünk, hogy egymásra találtunk!