2023 év elején döntöttük el, hogy szeretnénk örökbe fogadni egy kutyust. Sokáig csak egy ötlet volt és valójában kicsit féltünk a felelősségtől. Újrakezdő kutyások lévén tudtuk, hogy egy menhelyes állat sokkal nagyobb felelősség, így húztuk-halogattuk a napot. Aztán a gyerekek addig-addig rágták a fülünket, míg már tényleg muszáj volt felvenni a kapcsolatot a menhellyel. :) Mivel mi az esztergomi Bogáncs Kutya- és Kisállatotthonhoz lakunk közel ezért teljesen kézenfekvő volt őket felkeresni. Először csak levélben kerestük meg Andreát, majd miután már leszűkült a "jajj de cuki" halmaz két kiskutyusra, el is látogattunk. Persze a kislányunk egyből cicázni kezdett, ahonnan nehezen tudtuk elcsalogatni, mert ugyebár mégiscsak kutyusokat jöttünk megnézni. Jim kicsit érdektelen volt irányunkba, de azért hozta a kötelezőt. Nyilván neki jól megfelelt az otthonban is, ahogy mi észrevettük eléggé ragaszkodott az ottani dolgozókhoz. Szerette őket, mert ugyanezt a szeretetet a gondozóktól is megkapta. De csak eljött a nagy nap és Jimmy eljött velünk, az ismeretlenbe. Az első néhány napot búslakodva a helyén töltötte, ételt és vizet alig akart elfogadni tőlünk. De hála Istennek ahogyan teltek a napok egyre jobban beilleszkedett a családi képbe és ma már minden hazaérésünket hatalmas farokcsóválás és tánc színesíti. Sokat járunk kirándulni, az erdőt imádja, szinte folyamatosan szimatolja a földet és minden érdekli. :) A gyerekek is imádják, úgy kell nekik könyörögni, hogy na most már kezdjük el a reggelit és ne babusgasság Jimmyt. :) Azt hiszem sikersztori a mienk, ami nem is bizonyíthatná jobban a tényt, hogy menhelyről örökbe fogadni kisállatot nagyszerű dolog, hiszen ezerszeresen meghálálják ezek a kis imádnivaló lények.
