- nikolett
- 2022.10.27.
- 11:34
A mi történetünk
Nem is tudom hol kezdjem, Jaffaron megesett a szívem, amikor megláttam őt az oldalon a daganat, szívféreg, hosszú körmök, és a szembetegség, teljesen esélytelennek láttam. El is mentem megnézni, tetszettem neki, ő is nekem, már akkor elkezdett féltékeny lenni a többi kutyusra, amikor odamentem a ketrecekhez hogy egy kis szeretett adják nekik annak a sok kis pofinak a ketrec mögött...bárcsak ő hozzájuk is jönne valaki hogy haza mehessenek, gondoltam.
Az első két hét volt a legnehezebb, a szobatisztaság, mivel nem tudtam sokat az előéletéről és Jaffika felnőt 5 éves kutyus, ezért nagyon rá stresszeltem, de sikerült!! Az első 2,3 honapban mindenkit szeretett mindenkihez bújt egy kis simért, de aztán valami történt, az egyedüli ember akire nem morgott már csak én voltam, kicsit ekkor megzuhantam most mégis mi lesz?! Nem mehetünk társaságba, ha valaki hazáért zárjam külön?! De hisz nem ilyen életét ígértem neki! Szerencsére fejlődünk, a páromat is úgy elfogadja már mint engem, a szűkebb családdal is javulni látszik a dolog, megtanultam elfogadni, ő nem egy társasági gyerekszerető kutya. Jaffar így is úgy is az én kis röfikém, horkoló bajnokom, kajahisztis pukikirályom. Azért írom le ezt mind, hogy mindenki tudja meg ez felelősség, nem csak akarok egy kutyát és minden "happy" bele kell gondolni, hogy bármi történhet és nem lehet csak úgy kihátrálni belőle mert te annak a kis léleknek, megfogadtad, hogy egy szebb életet adsz.
Utóirat: Nagyon kedvesek a menhelyen lévő dolgozok, szívesen segítenek még most is!
A mi történetünk
Nem is tudom hol kezdjem, Jaffaron megesett a szívem, amikor megláttam őt az oldalon a daganat, szívféreg, hosszú körmök, és a szembetegség, teljesen esélytelennek láttam. El is mentem megnézni, tetszettem neki, ő is nekem, már akkor elkezdett féltékeny lenni a többi kutyusra, amikor odamentem a ketrecekhez hogy egy kis szeretett adják nekik annak a sok kis pofinak a ketrec mögött...bárcsak ő hozzájuk is jönne valaki hogy haza mehessenek, gondoltam.
Az első két hét volt a legnehezebb, a szobatisztaság, mivel nem tudtam sokat az előéletéről és Jaffika felnőt 5 éves kutyus, ezért nagyon rá stresszeltem, de sikerült!! Az első 2,3 honapban mindenkit szeretett mindenkihez bújt egy kis simért, de aztán valami történt, az egyedüli ember akire nem morgott már csak én voltam, kicsit ekkor megzuhantam most mégis mi lesz?! Nem mehetünk társaságba, ha valaki hazáért zárjam külön?! De hisz nem ilyen életét ígértem neki! Szerencsére fejlődünk, a páromat is úgy elfogadja már mint engem, a szűkebb családdal is javulni látszik a dolog, megtanultam elfogadni, ő nem egy társasági gyerekszerető kutya. Jaffar így is úgy is az én kis röfikém, horkoló bajnokom, kajahisztis pukikirályom. Azért írom le ezt mind, hogy mindenki tudja meg ez felelősség, nem csak akarok egy kutyát és minden "happy" bele kell gondolni, hogy bármi történhet és nem lehet csak úgy kihátrálni belőle mert te annak a kis léleknek, megfogadtad, hogy egy szebb életet adsz.
Utóirat: Nagyon kedvesek a menhelyen lévő dolgozok, szívesen segítenek még most is!
