Történetek örökbefogadóinktól

Teljesen vèletlenül làttam meg egy videòban ès azonnal megfogott a szeme ès a viselkedèse. Amikor vègre elhozhattam alig tàvolodtunk el a menhelytöl 10 km-re, màr megfordult a fejemben, h visszaviszem. Az törtènt ugyanis, hogy Bogáncs, amikor a sok mocorgàs miatt beakadt a làba a kutya biztonsàgi övbe, egyedül gondolta megoldani a problèmàt ès az ùj autò hàtsò biztonsàgi övèt fèlig àtràgta.
🙈 A "te mit csinàlsz?" kerdèsemre a 4 kg-os kutyus, mint egy kígyò", hatalmasra tàrta a szàjàt, aminek közepèn a biztonsàgi öv keresztben volt làthatò ès kikerekedett àrtatlan szemekkel nèzett ràm, mintha azt mondanà, "làtod, megtàmadott ez a frànya öv"...
Azòta eltelt pàr èv ès a mi falkànk csodàsan funkcionàl. A legnagyobb bòk rèszèröl az volt, amikor a nem hallok-nem làtok csavargàsi kìsèrlete közben visszarohant, amint meghallotta az autò ajtajànak becsapòdàsàt. :-)

Az első pillantásra tudtuk, hogy Ő a mi kutyánk.
Voltak fogadkozások, hogy majd nem jön be a konyhába,szobába, bejött. Na majd nem megy fel az ágyra...felmegy. Nem fogjuk elkényeztetni, dehogynem.
De vele lett kerek az egész.

2020 februárjában 13 év után hagyott itt minket Negró kutyánk. Egy ideig elvoltunk kutyus nélkül – egészen májusig, akkor kerestük fel a Bogáncs kutyaotthont. Nancy (vagyis az akkori nevén: Ranja) mellett több kutya is volt, akit kinéztünk, de végül őt választottuk. Mivel kennelben élt, az első séta igen mókásra sikeredett a zöld gyepen. Minden, ami élt és mozgott (különösen a pillangók) az sokkal, de sokkal érdekesebb volt, mint mi – a leendő gazdái. Itthoni probléma volt még a 11 éves macskánk, aki hozzá volt szokva az előző kutyához – de Nancy azért más műfajba tartozott. Bizony jó egy hónap kemény munkája kellett, hogy elfogadják egymást. Ma már együtt alszanak – sőt van, amikor a cica Nancy hátán szunyókál.
Kicsit gond volt elején a térérzékeléssel is. Lefejelte az árkokat, amikor át akarta ugrani, sok mindennek nekiment, minket is nemegyszer ledöntött a lábunkról. De a mindennapi séták, futások nyomán ezek a dolgok immár a múlté lettek.
Nancynek minden kutya haver. Hatalmas hancúrok és bandázások folynak a többi kutyával séta közben. Kitartóan fut a bicaj mellett - akár hosszú kilométereken keresztül. Imád vadászni madarakra (hiába mondom neki, hogy elrepülnek...) és mindenféle láthatatlan állatra (tücsök, bogár, pók, stb.). Szereti belefeküdni a vízbe - úszni már nem annyira. Viszont nagy benne a megfelelési kényszer. Akar tanulni és a kedvünkben járni. Sétáláskor a póráz már csak biztosítékként van nálam. Póráz nélkül jön mellettem. De azért nagyon várja, hogy mikor mondom már: „mehetsz”.
Hálásak vagyunk, hogy velünk van. Minden nap tudunk örülni egymásnak!

Tavaly ősszel veszítettük el szeretett Tóbi kutyánkat, aki 17,5 szererettel teli évig volt része életünknek. Akkor még azt gondoltuk, egy évet várunk a következő kutyusra, hiszen ezt a hosszú időszakot kellőképpen meg kell gyászolni. Aztán csak valami mocorgott bennünk. Egyre többet látogattuk a kutyaotthon honlapját, mígnem egyszercsak feltűnt ez a tündérke. Már a fotója alaján beleszerettünk, és az első találkozás csak megerősített abban, hogy nekünk bizony Ő rá van szükségünk. Azt a napot soha nem fogjuk elfelejteni, amikor elhoztuk Őt a kisállatotthonból. Betettük az autóba és egy nagy sóhaj kíséretében ráhajtotta fejét a lányom lábára. Ebben a sóhajban minden benne volt. A remény, bizalom, szeretet boldogság. Azóta eltelt másfél hónap. Minden nap rácsodálkozunk a hihetetlen ragaszkodására, szeretetére, alkalmazkodására. Ösztönösen megérzi a jót és a rosszat is. Nagyon gyorsan tanul és minden új dologra nyitott. Szóval minden rendben alakul és egy pillanatra sem bántuk meg, hogy új taggal bővült a családunk. Bátran kijelenthetjük, hogy ilyen nagy mértékű ragaszkodást és hűséget még egyetlen kutyánktól sem tapasztaltunk. A szerelem, amely első látásra született, azóta is töretlen!

2020 év elején jött el a nagy pillanat, hogy életünk elérkezett egy olyan pontra, hogy kutyust vehessünk magunkhoz. A weboldalt böngészve, Gesztenye testvérére akadtunk, de Andi,a menhely vezetője tájékoztatott, hogy ő már foglalt. Ekkor pillantottuk meg a kissé félős, de érdeklődve figyelő 4 hónapos kis mackót. Azóta eltelt 2 év, a szerelem töretlen, és végtelenül hálás vagyok, hogy Gesztenyével egy jó természetű, okos, és számomra gyönyörű kutyus lehet az életünk része. Már csak hab a tortán, hogy a menhely melletti kutyaiskolában, Gesztenyével egy rendkívül jó és hasznos közösség tagjai is lehetünk 🥰