Történetek örökbefogadóinktól

Tavaly meghalt mindkét öreg kutyánk. Szeptemberben döntöttük el, hogy mégis csak jó lenne egy kutyus a háznál. Elmentünk Andiékhoz a Bogáncs menhelyre és nézegettünk, sétáltattunk kutyusukat. Nem Bobó volt az első választás, de szerencsére Andi "rábeszélt" a 2,5 éves Boborjánra. Az első séta vele érdekes volt, mert a menhely előtti rétre ölben vittük le, úgy lefagyott. De aztán siker, másodszorra már önállóan "elindult" velünk. Utána hazahoztuk, de 2-3 napig még itthon is tartózkodó volt velünk szemben. Aztán elkezdett felengedni, lassan elhitte, hogy a napi 1-2 séta nem azért van, hogy utána visszavigyük a többiek közé. Most már vidáman játszik, mindentől véd minket, elkergette az összes szomszéd macskát és boldog kutyus. Különböző "feladatokat" már tud, ül-fekszik-helyedre-pacsi-forog, de azért tanulnia kell még pár dolgot, de ő már jó helyen van nálunk. Köszönjük Andinak, Reginek és a többieknek!

Sziasztok! Lilikét 2009 februárjában fogadtuk örökbe, akkoriban a párkányi (Štúrovo) újságban hirdetett a menhely örökbefogadható kutyusokat. A nagymamám halála után anyukám úgy döntött, fogadjunk örökbe egy kutyust. Elmentünk hát a menhelyre, és találtunk is egy nagyon aranyos fehér kutyust, de úgy gondoltuk, azért megnézünk mindenkit. És akkor Lilike kiválasztott minket - csaholt és ugrált a kennelben mint egy gumilabda, egyből tudtuk, hogy őt kell elhoznunk. :) Az autóban illetve később otthon már nem volt olyan bátor, de hamar felengedett és nagyon közel kerültünk egymáshoz. Nagyon szófogadó és jó kutyus volt, értett mindent, amit mondtunk neki, pedig sose tanították. Igazi családtag volt. Egy kisangyal, a világ legjobb kiskutyája! Sajnos tavaly júniusban az állapota nagyon súlyosra fordult, és el kellett búcsúznunk tőle. :( Hiszem, hogy azóta is nagy réteken futkározik boldogan, amíg újra nem látjuk egymást. Hiányzol, Lilike!

Két év után döntöttem,hogy ismét kutya tulajdonos leszek,még pedig menhelyről szeretnék kiskutyát. Így kerültem a Bogáncsba,ahol szeretettel fogadtak és mutatták meg Szikát három kölykével. Azonnal meg is tetszettek,amiből aztán egy kisfiút ki is választottam. Amikor ededékes volt el is hoztam. Név választással nem volt gond,mert annyira cuki falatka volt,hogy a CUKI nevet kapta. Lassan 6 éves lesz. Játékos,szófogadó nagyon jó házörző kutyus lett belőle. Örülök,hogy akkor rá találtam.

Előző kedvencünk 2015-ben,17 éves korában hagyott itt minket. Egy ideig nem akartunk másikat, de 3 év elteltével egyre gyakrabban került szóba az "új kutya".
Egyetértettünk abban, hogy örökbefogadunk, ezért elkezdtünk nézegetni környékbeli menhelyeket, majd távolabbiakat is. Végül ráakadtunk a Bogáncsra, és ott rengeteg kölyökre, akik közül kinéztünk egyet a képek alapján. Telefonos egyeztetés után izgatottan indultunk útnak az első nagy találkozásra.
Andi odavezetett minket a kölykökhöz, és mondta, hogy nyugodtan nézegessük őket, válasszunk közülük, megmutatta, melyek a gazdijelöltesek, a foglaltak.
Nem tudom meddig álltunk ott. Egy óra, vagy csak fél? A menhelyen zajlott az élet, látogatók jöttek-mentek, a dolgozók igyekeztek egyszerre mindenhol jelen lenni, minden kérdésre felelni, közben még egyéb teendőiket is ellátni.
A felnőtt kutyák ugattak, a kicsik ugráltak, futkároztak, játszottak, hancúroztak. Egyikük azonban csak feküdt egy kisebb gödörben, mintha unta volna az egész körülötte zajló cirkuszt, néha beszállt a játékba, de aztán inkább visszafeküdt, és az sem zavarta, ha a többiek a játék hevében ráléptek. Tanácskoztunk, melyik miért kellene nekünk, míg végül a kis nyugist választottuk.
Mint megtudtuk, 5 vagy 6 testvérével érkezett a menhelyre, mert a gazdi nem tudott gondoskodni a népes szaporulatról. Mi elmondtuk, hogy milyen életet szánunk családunk leendő tagjának, majd felírták adatainkat, és így hivatalosan is gazdijelöltek lettünk. Megbeszéltük, hogy mikor vihetjük haza a mi kis szépségünket.
Otthon aztán beindultak az előkészületek: Szofinak helyet készíteni, fekhely, takaró, tálak, játékok, póráz, nyaköv, táp, állatorvost felhívni..... Teljesen be voltunk zsongva.
Pár nap múlva aztán végre-végre megérkezett Szofi!
Első perctől kezdve szobatiszta, kint-benti kutya, egy igazi játékos csibész, a dagonyák koronázatlan királynője, a vizek szerelmese, hóhercegnő, zokniáthelyező, kertrendező, nyakbaugró-pusziosztó, mókamester.
Saját cicákkal nagy barátok, idegenek meg nem merészkednek az udvarba. Szofi mindenkit és mindent szeret, és őt is mindenki szereti.
Nagyon hálásak vagyunk Andiéknak, hogy megmentették nekünk és gondját viselték! Fantasztikus az a munka, amit ők végeznek!

Többször jártunk a menhelyen és nézegettük a kutyákat volt hogy sétáltattunk . Sajnos az előző kutyánk meghalt és úgy gondoltuk nem tudunk kutya nélkül élni ,nézegettük a honlapot kiskutyát próbáltunk keresni találtunk is elmentünk a menhelyre hogy megismerkedjünk a kutyával aztán a kenelek között több kicsi foltos kutya ugrált az egyik kiváltképp követett minket ,úgy éreztük ő kiválasztott minket Így ő a miénk lett azóta is a családtagunk imádjuk és szeretjük😍🥰😘